dr. Papp Eszter

Orvoscsaládból származom, 1974-ben születtem.


1999-ben végeztem, az akkor még Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Egy felnőtt belgyógyászati osztályon eltöltött gyakorlaton dőlt el végleg, gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Sokan mondják, ezt nem bírnák… Valóban nem könnyű betegként látni őket, viszont semminél nem ér többet, tapasztalni, ahogy már egy kicsit is jobban vannak, előbújik huncut oldaluk, pörögnek, nevetnek, kíváncsiskodnak, betyárkodnak. A nagyobbak megnyílnak. Mindannyian bizalmukba fogadnak, ami szívet melengető, semmivel fel nem érő érzés számomra!

​

Munkámat Budapesten a Heim Pál Gyermekkórházban volt lehetőségem elkezdeni, ahol rengeteg kis páciens segített tapasztalatot szerezni. Csecsemő – és gyermekgyógyászati szakvizsgát 2009-ben tettem le. (Közben egyáltalán nem mellékesen megszületett a fiam 2003-ban és a lányom 2005-ben).

2009-ben, már épp azt éreztem, kezdek belefásulni a mindennapi munkámba, kiégni, amikoris az egyik szakfolyóiratot lapozgatva kétszer is szembe jött velem egy hirdetés a PPKE Integrált szülő - csecsemő konzulens képzéséről. Nem tudtam, mi az, csak azt, hogy hív, nekem ez kell. Mint kiderült, 0-5 éves korú gyermekek pszichoszomatikájával foglalkozik ez a szakág (pl. alvászavar, kifejezett sírás, evészavar, székrekedés, stb.). Számomra gyerekeim cseperedése kapcsán amúgy is elkezdett nyílni a pszichológia világa, addig mit sem sejtettem róla. Nagyon érdekelt – és érdekel ma is a téma, tetszett a képzés. Önmagam számára is rengeteg felismerést adott, néha nem volt könnyű utána hazamenni és a tükörbe nézni. Aki önismereti úton jár, tudja, mire gondolok. Azonban egy pillanatát sem bántam meg. Nem lennék most itt. Életem legjobb döntései közé tartozik, hogy erre az útra léptem. Ott akkor megfogadtam magamban, ha egy pici kis lehetőséget látok arra, hogy jelezni tudjam a szülők felé, a gyermeküknél érzek egy kis lelki félre siklást, jelzem feléjük.